Az Eurostat ECHP/SILC felmérés eredményei merőben különböznek a SES eredményeitől az előzőekben vázolt okok miatt.
Emellett az átlagérték mögött olyan számok vannak, mint az 1994. évi 16 százalékos svéd bérdifferencia 17 százalékra történő emelkedése, vagy a dán 11 százalékos (1994) bérkülönbség 15 százalékra történő növekedése 2001-re és 18 százalékra történő emelkedése 2005-re.
Ugyanakkor a felmérés 1994-ben az uniós átlagértéknél sokkal magasabb értéket mutató Nagy-Britanniában (csaknem 30 százalékos bérkülönbség a férfiak javára) csökkenést mutat: 2004-ben a szóban forgó különbség már „csak” 22-23 százalék volt.
Németországban az 1994. évi 20 százalék feletti bérrés 1999-re hirtelen 20 százalék alá csökkent, majd enyhe, de folyamatos emelkedésnek köszönhetően 2004-ben 24 százalékra nő.
A legjobban teljesítő országok, amelyek mind a periódus elején és a végén is a legkisebb bérkülönbség által jellemzett országok csoportjába kerülhettek: Belgium, Franciaország, Olaszország és Portugália. Az Eurostat adatai szerint az évtized folyamán nem változott Nagy-Britannia, Észtország és Ciprus helyezése, ők továbbra is a nagy bérkülönbség által jellemezett országok között maradtak. Romlott Németország helyzete, a közepes bérkülönbségű országok közül lecsúszott a nagy bérkülönbségűek közé. Magyarország viszont a közepes bérkülönbség által jellemzett országcsoportból (1995) került át 2005-re az kis bérkülönbség által jellemzett országcsoportba.