Néhány megjegyzés a tapasztalt tendenciákhoz

1. Azt hihetnénk, hogy a non-profit szektorban a legkisebb a bérrés, ezzel szemben itt 22%, szemben a versenyszférabeli 18%-kal és az országos átlag 18%-kal.

2. A növekvő jövedelmek növekvő egyenlőtlenséggel járnak. A tízezres mintánkat a bérek szerint növekvő sorrendbe rendezve és száz egyenlő részre osztva, az első, legalsó 100-as csoportban (az un. percentilisben) a bérrés 5% alatt van, az utolsó, a legmagasabb béreket tartalmazó százas csoportban 30 % felett van.

3. A legnagyobb bérrés a legmagasabb bérűek és egyúttal legmagasabb iskolai végzettségűek esetében tapasztalható (30%). A legkisebb a differencia az érettségivel rendelkezők között, bérrésük országos átlagban 17%.

4. Meglepő eredményként azt kaptuk, hogy a közhiedelmekkel ellentétben nem a vezetői beosztásban dolgozó nők és férfiak közötti bérrés a legnagyobb (15%), hanem a szellemi, adminisztratív munkakört betöltők közötti (26%). S bár minden bizonnyal a vezetői pozícióban lévő nők bére a legmagasabb, számosságuk viszont csekély, így súlyuk nem akkorra, hogy érezhetően befolyásolják a legmagasabb kereseteket jellemző magas bérdifferenciát. Azaz megéri tanulni a nőknek is, pláne akkor, ha vezető lesz.

5. 20 %-ot eléri, illetve meghaladja a férfiak és nők közötti nettó bérkülönbség Budapesten, Győr-Moson-Sopron, Pest, Vas, Zala megyékben.

6. Budapesten és a városokban a legmagasabbak a fizetések is. A legkisebb a bérrés a megyeszékhelyeken, ahol a helyi közigazgatásban sok érettségizett és magasan képzett nőt foglalkoztatnak.

7. A 24 éves korosztály 5 %-os bérrése fokozatosan, majd 30-39 éves korosztály esetében ugrásszerűen emelkedik, elérve a 20%-ot. Ez az az életkor, amikor a Gyesről visszatérő anyukák ismét munkába állnak, rosszabb pozícióval. 40-49 éves korban a nők némileg visszaveszik a pozíciójukat, némileg enyhül a különbség (16% körülire). 50 éves kor után ismét ugrásszerűen növekvő bérréssel kell számolniuk. (50-55 éveseknél 20%, 56 éven felül 25% a bérrés). Ez részben strukturális tényezőkkel magyarázható (elért pozíció, munkatapasztalat, munkában eltöltött évek, amely a gyermekgondozás miatt karrierjüket megszakító nők esetében kevesebb, mint a férfiak esetében, stb.), ill. valószínűleg a férfiak jobban megtanulják ekkorra az érdekérvényesítés mikéntjét.

8. A gyermektelen nők és férfiak bérkülönbsége 8%; az egy gyermekeseké 14%. Két gyermeknél viszont már 25%. Három gyermeknél viszont már lassul a növekedés, a különbség 26%. A több gyermek az egy főre eső családi jövedelem csökkenését és gyakran a gyermekszegénységet is jelenti. (Egy felmérés szerint a legnagyobb szegénységi kockázattal a kisgyerekek (0-2 év), a többgyermekes családban (3 és több gyermek), illetve az egyszülős családban élő gyermekek rendelkeznek.)

9. A közigazgatás, védelem és kötelező TB ágazatban a bérrés 9%. Itt rögzített, mindkét nemre érvényes bérkategóriák működnek, s szakmailag magasan képzett nők magas hányada jellemzi az ágazatot. Azaz megállapíthatjuk, hogy a béregyenlőség elérésének egyik módja a bértarifák alkalmazása, a versenyszektorban leginkább az ágazati kollektív szerződések előmozdításával lehetne ezt elérni. Az építőiparban kis létszámú, de a magasabb iskolázottságot igénylő, fehérgalléros posztokat betöltő nő dolgozik. A bérrés (-14%).