Nemek közötti jövedelmi egyenlőtlenségek
 | |
| A törvényhozók, igazgatási, érdekképviseleti vezetők, gazdasági vezetők csoportjában a férfiak létszáma több mint másfélszerese a nőkének, így az itt szerzett átlagon felüli jövedelmük nagyobb mértékben húzza felfelé átlagjövedelmüket. Azaz ez a nők és férfiak bérrését okozó strukturális tényező. A legerősebb strukturális hatást is kifejtő csoport a szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozások csoportja: itt a nők aránya másfélszerese a férfiakénak, így az itt szerezhető alacsony jövedelem jobban hat a nők, mint a férfiak átlagos jövedelmére. Azokban a csoportokban szerzett jövedelemnek, ahol vagy az átlagon felüli jövedelem párosul magasabb női aránnyal (felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozások; egyéb, felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozások), vagy pedig az átlagon aluli jövedelem magasabb férfi aránnyal (mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozások; ipari és építőipari foglalkozások; gépkezelők, összeszerelők, járművezetők) elvileg csökkenteni kellene a strukturális okokra visszavezethető bérrést. Az, hogy ennek ellenére mind a felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozások, mind az egyéb, felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozások esetében magas a bérrés (23%, illetve 20%) arról tanúskodik, hogy a pozitív strukturális hatást lerontja egy erőteljes – a nőkkel szembeni - diszkriminációs hatás. Természetesen egy-egy foglalkozási csoporton belül eltérő lehet a férfiak és a nők összetétele a jövedelemre hatást gyakoroló egyéb jellemzőiket (pl. iskolai végzettség, munkatapasztalat, stb.) illetően. Végülis, az összes hatás eredője határozza meg a nemek közti jövedelmi egyenlőtlenségeket. |