Az „egyenlő munkáért egyenlő bért" elve az Európai Közösség nemi esélyegyenlőség politikájának (történelmileg is) kiindulópontja volt.

Az Európai Gazdasági Közösséget megalapító Római Szerződés eredeti, 1957-ben hatályos 119. cikke kimondta, hogy „a nőknek és a férfiaknak egyenlő munkáért egyenlő bér jár”. A szerződő államok célja ezzel az volt, hogy az egyes államok közötti versenyt ne torzítsa el az, hogy egyes tagállamokban jobban figyelembe veszik a nemek közötti esélyegyenlőséget, mint másokban.

A nemek közötti esélyegyenlőség azonban nemcsak az egyenlő versenyfeltételek biztosítása miatt fontos, hanem ez az Európai Gazdasági Közösség szociális célját is képezi, hiszen ez nem csupán gazdasági közösség, hanem olyan, amely a társadalmi fejlődésre és polgárai élet- és munkafeltételeinek jobbítására is törekszik.

A Római Szerződés „egyenlő munka” fogalmát csak kifejezetten szűken lehetett értelmezni, csak akkor, amikor pontosan arról a munkáról volt szó, pontosan ugyanazon feltételek mellett. A 119. Cikk kifejezetten szűkszavú volt, számos kérdést (mi a bér, mi számít egyenlő munkának, stb.) nyitva hagyott.